Pletykák mindig voltak, vannak és lesznek is. A másik magánéletével mindig sokkal egyszerübb foglalkozni, mint a sajátunkéval. De kérdem én, hogy miért nem tud mindenki a saját dolgával foglalkozni?

Egy kis faluban vagy községben hamar elterjednek dolgok, de általában az ember teljesen máshogy hallja vissza, mint ahogy azt tovább adta valakinek. Miért jó egyes embereknek, hogy keverik a másik háta mögött a dolgokat? Miért nem tud mindenki magába nézni, és foglalkozni a saját problémáival? Én sem foglalkozom másokkal. Teljesen hidegen hagy, hogy éppenséggel ki kivel töltötte az elmúlt éjszakát, ki veszett össze éppenséggel az egyik barátjával, stb. Ha nekem tovább adnak valami pletykát akkor oké, meghallgatom, ha van hozzáfűzni valóm akkor elmondom, de kész, ennyi. Nem fogok egyből rohanni az ismerőseimhez, hogy egyből elmondjam nekik, hogy "huuu, hallottátok, hogy "XY" ezt meg ezt csinálta? Mások miért vannak épp velem elfoglalva? Talán féltékenyek rám? Ha igen, akkor álljanak elém, és mondják meg, hogy mi bajuk van velem. Eléjük állok, meghallgatom őket, maximum jól a képükbe nevetek, hogy nem normálisak, majd ott hagyom őket. Annyira egyszerű mindenkit a háta mögött kibeszélni. És ezt én sosem értettem az emberekben. Mire jó nekik ez? Miért nem lehet mindent megbeszélni a másikkal, ha valami probléma merül fel a kettejük közt levő kapcsolatban? Tényleg ennyire undorító, kicsinyes és szánalmas lenne a mai emberiség? És akkor mások csodálkoznak, ha 0 bizalommal fordulunk hozzájuk....